A Hajnal István Kör Társadalomtörténeti Egyesület idén is megrendezte a szokásos augusztus végi konferenciáját, amelynek hívószava ezúttal a hálózatok voltak. Ezt a blogposztot az ott elhangzott előadásom inspirálta.
Magával az ókígyósi vendégkönyvvel teljesen véletlenül kerültem kapcsolatba május elején, alig három héttel a konferencia jelentkezési határideje előtt. Éppen ekkoriban vettem részt egy digitális bölcsészetről szóló online beszélgetésen, s ezt követően keresett meg Tóth G. Péter, aki a felújítás alatt álló szabadkígyósi kastély új kiállításának a megálmodója, hogy van egy ilyen forrásuk, tudok-e valamit kezdeni vele az adatbázisom segítségével? Mivel ő egyébként a magyarországi boszorkányság kutatója, így bizonyára nem volt nehéz felismernie, hogy boszorkányosan jól bánok a történelmi adatokkal. 🙂🙃
Az alábbiakban a forrás feltárásának folyamatát, módszerét és az első eredményeket mutatom be. Tágabb értelemben pedig arra is megpróbálok rávilágítani, hogy a genealógiai kapcsolathálózatok folyamatos változásban vannak, ami adott esetben befolyással lehet az elemzésük végeredményére. Most kódolásról nem lesz szó, ezért csak mellékesen említem meg, hogy az adatok feltárása és a vizualizációk többsége R nyelven készült. Természetesen.
A vendéglátók és a helyszín
Vendéglátóink, gróf Wenckheim Frigyes (1842-1912) és gróf Wenckheim Krisztina (1849-1924) ősei a 18. század folyamán költöztek Magyarországra az osztrák örökös tartományokból. Ebben az időben Békés vármegye területének körülbelül 5/6 részét a Harruckernek birtokolták, akikkel a Wenckheimek házassági kapcsolatokat létesítettek. Mivel a Harruckernek 1775-ben fiágon kihaltak, így a leányági leszármazottaik örökölték meg a nemzetség vagyonát. Egy 1857-ben készült összeírás szerint a hajdani Harruckern birtokok mintegy harmada volt a Wenckheim nemzetség különböző tagjainak a kezén, s ennek közel felét egyedül Krisztina birtokolta.
Wenckheim Frigyes és Krisztina 1872 nyarán lépett házasságra egymással. A férj életének vége felé – az 1911. évi gazdacímtár szerint – a Békés, Arad, Csanád, Győr és Moson vármegyék területén fekvő földbirtokaik kataszteri tiszta jövedelme közel 700 ezer koronát tett ki. Ezzel herceg Esterházy Miklós után a képzeletbeli dobogó második helyén álltak a magyarországi földbirtokosok között. Volt tehát miből költekezniük. (A kataszteri tiszta, azaz a gazdálkodás költségeivel csökkentett jövedelem a földadó alapjául szolgált, ezért tartották nyilván. Ez a kortárs vélemények szerint sokszor meg sem közelítette az adott földbirtokból származó tényleges tiszta jövedelmet. Mindenesetre akkoriban valóságos Krőzusnak számítottak ezzel a jövedelemmel.)
A házaspár 1875 és 1879 között egy neoreneszánsz/eklektikus stílusú kastélyt építtetett Ybl Miklóssal Békés vármegye déli részén, a közigazgatásilag Újkígyós – napjainkban Szabadkígyós – község területén fekvő ókígyósi pusztán. Történetünk színhelye ez az épület.
Az ókígyósi (szabadkígyósi) Wenckheim-kastély 1900 körül (a kép forrása: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei)
Megjegyzendő, hogy a családnak nem az ókígyósi kastély volt az egyetlen otthona. Az 1880-as évek második felében egy pompás városi palotát is építtettek maguknak Budapesten. Ez manapság a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának székhelye.
A forrás
Az ókígyósi kastélyban vezetett vendégkönyv valamiféle speciális naplónak tekinthető, amelyben időről-időre feljegyezték, hogy kik és mikor látogatták meg Wenckheim Frigyest vagy Krisztinát. A forrásban 375 oldalon keresztül, két hasábban sorakoznak a nevek és a dátumok. Az első bejegyzés 1879. június 19-én, a kastély átadását követő napon kelt. Az utolsót pedig 1912. június 28-án, Frigyes halálának másnapján rögzítették. E két időpont között 24166 látogatást regisztráltak.
Részlet az ókígyósi kastély vendégkönyvéből
E forrásban tehát rengeteg név található. Mivel egy-egy ember több alkalommal is meghívásra kerülhetett, ezért nekünk egy olyan listára van szükségünk, amelyen minden név csak egyszer szerepel, és ehhez a névhez van hozzárendelve az illető összes látogatásának időpontja. Ugyanakkor számolnunk kell a névazonosság lehetőségével is a vendégek között. Vagyis pusztán a nevekkel nem megyünk sokra. Ezeket be kell azonosítani és konkrét személyekhez kell kötni.
A gyakorlati megvalósítást illetően akkor járunk el a legjobban, ha első körben átgépeljük a forrást egy táblázatba. Ezt a munkát az adatbázis építés miatt úgysem úszhatjuk meg. Az így elkészített táblázat lehetővé teszi, hogy a neveket ábécérendben és ezen belül dátum szerint egymás alá rendezzük, ami sokszor jó orientációs pont lehet a beazonosítás során. (A nevek korabeli helyesírásának következetlenségei miatt sajnos nem mindig tökéletes ez a rendszer.)
A lényeg azonban most következik: meg kell állapítani, hogy az adott név mögött ki rejtőzik. Ez számos nehézséget felvet. Alább néhány tipikus problémát szeretnék felvillantani.
Arra viszonylag hamar rájöttem, hogy a férjezett asszonyok a férjük vezetéknevével szerepelnek a forrásban. Ebben az esetben a problémát az jelenti, hogy ránézésre nyilvánvalóan nem tudjuk megállapítani az illető hölgy családi állapotát. Jelen esetben például a Wenckheim Ilona név a valóságban Wenckheim Ferencné Forgách Ilonát (1871-1898) takarja.
Ennek a játéknak egy nehezített változata, amikor a férj vezetéknevéhez az asszony beceneve társul. Vagyis itt nemcsak a hölgy családi állapotát kell kitalálni, hanem a becenevet is meg kell fejteni. A példában szereplő Almásy Minka esetében Almásy Kálmánné Wenckheim Stefánia (1837-1917) a vendég.
A látogatók között persze nemcsak rokonok fordulnak elő, hanem olyan személyek is, akik valamilyen hivatali, üzleti, társasági kapcsolatban álltak a kastély tulajdonosaival. Őket sokszor a vezetéknevükkel és a foglalkozásukkal, vagy egyszerűen csak a vezetéknevükkel regisztrálták. Mint például Haviár Lajost (1859-1906) vagy Szunyogh Sándort (1844-1912).
Magát a beazonosítást a genealógiai szakirodalom, valamint az Arcanum Digitális Tudománytár és a Hungaricana oldalán kereshető formában elérhető korabeli hírlapok felhasználásával végeztem el. Egy ilyen munkában sokat segíthet továbbá, ha eleve egy zárt névsorból tudunk válogatni. Mint alább még szó lesz róla, én már rendelkezem egy közel teljesnek mondható személyi adatbázissal a vizsgált időszak magyar főnemességéről. Így többnyire könnyen át tudtam tekinteni azoknak a személyeknek a körét, akik potenciális vendégként szóba jöhetnek.
A beazonosított emberek egy egyedi azonosítót, egyfajta személyi számot kaptak. Összességében véve a vendégkönyv szereplőinek körülbelül 90%-át sikerült konkrét személyhez kötnöm. Természetesen a maradék is megkapta az egyedi azonosítóját, de róluk egyelőre a nevükön kívül más információm nincs.
A beazonosítást követően annyit már biztosan tudhatunk, hogy a 24166 látogatás 947 személyhez kötődött. (Mintegy másfél tucat esetben olyan küldöttségek kerültek feljegyzésre, amelyek tagságát nem részletezték. Ezeket az egyszerűség kedvéért most egyetlen személynek tekintem.)
Wenckheim Frigyes és Krisztina látogatói 1879-1912 között
Mit tudunk erről a 947 emberről? Egyelőre mindössze annyit, hogy valamilyen kapcsolatban voltak Wenckheim Frigyessel vagy Krisztinával, hiszen a vendégeik között szerepelnek. Magáról a kapcsolat minőségéről azonban a forrás semmit sem mond nekünk. Felfogható és vizualizálható persze már maga a kapcsolat ténye is egy hálózatként. Érdemi hálózatelemzésre viszont akkor lesz alkalmas mindez, ha a csomópontok egymás közötti kapcsolatait is fel tudjuk tárni. Itt jön képbe a fentebb már említett adatbázis.
Az adatbázis
A dualizmus kori magyar főnemességhez és az országgyűlés főrendiházához kapcsolódó kutatásaim egy személyi adatbázisra épülnek. Ebben jelen pillanatban 30371 emberhez találhatók különféle adatok. Ezek az emberek nem véletlenszerű összevisszaságban foglalnak helyet az adatbázisban, hanem a felmenő-leszármazotti és a házassági kapcsolataik mentén össze vannak kötve egymással. Vagyis magából az adatbázisból minden további nélkül – a vendégkönyvtől teljesen függetlenül – legenerálható egy, illetve több kisebb-nagyobb genealógiai kapcsolathálózat.
Genealógiai kapcsolathálózatok az adatbázisomban
Az adatbázis szereplőinek háromnegyede, 74,7%-a felfűzhető egyetlen óriási, összefüggő kapcsolathálózatra. Ők alkotják a fenti ábra belső magját. Ezek az emberek tehát valamilyen szinten, ha csak távolról is, de rokonai-sógorai egymásnak. További 12,4%-uk kisebb hálózattöredékekben foglal helyet, míg az adatbázisban lévők 12,9%-a pillanatnyilag nem kapcsolódik senkihez, azaz különálló csomópontot képez.
Van tehát két adathalmazunk: egy vendégkönyv a Wenckheim házaspárhoz kötődő személyekkel és egy adatbázis a genealógiai kapcsolatokkal. Mindkettőben egyedileg azonosított emberek találhatók. Mivel itt egy relációs adatbázisról van szó, ezért semmi akadálya nincsen annak, hogy a kettőt összegyúrjuk. Ezt úgy tudjuk elérni, hogy a vendégkönyv szereplőit megkeressük az adatbázisban, illetve aki még nem található meg ott, azt rögzítjük abban. S mivel ettől kezdve a vendégek is részei az adatbázisnak, így értelemszerűen részei a bemutatott genealógiai hálózatnak is.
A fentiek szerint a vendégeket minden további nélkül fel tudjuk fűzni erre a genealógiai kapcsolathálózatra. A kérdés ezek után az, hogy mit tudunk kezdeni ezzel a hálózattal? Hogyan tudjuk megfejteni ebből a házigazdák és a vendégek kapcsolatát? Ezt egy nagyon fontos problémának érzem. Mert sok történelmi kutatás akkor bicsaklik meg, amikor a nagy erőfeszítéssel összegyűjtött adatokkal végre csinálni is kellene valamit…
A módszertan
Egy megfelelően felépített genealógiai kapcsolathálózat lehetővé teszi, hogy két tetszőlegesen kiválasztott személy között megállapítsuk a konkrét rokonsági-sógorsági viszonyt. Ennek módszertanát “Családfákon innen és túl. Genealógiai kapcsolatok detektálása a hálózatok segítségével” címmel már korábban publikáltam.
Jelen esetben a dolog lényege az, hogy a hálózatok bizonyos általános sajátosságát – konkrétan az irányítottságát – kihasználva meg lehet határozni, hogy két szomszédos pont milyen viszonyban van egymáshoz képest. Vagyis azt, hogy a csomópontok által reprezentált két személy vajon házastárs-e, illetve melyik a felmenője vagy a leszármazottja a másiknak. Erre azért van szükségünk, mert egy-egy rokonsági-sógorsági viszony a felmenői (F), leszármazotti (L) és házastársi (H) kapcsolatok láncolatából, azok egyedi kombinációjából áll. Nézzünk erre egy konkrét példát!
A Wenckheim Krisztina és Frigyes közötti legrövidebb útvonal a házasságkötésüket megelőzően
A házigazdáink azonos családnevet viselnek, így sejthetően rokonai egymásnak. A szakirodalom szerint unokatestvérek. Lássuk, hogy valóban ilyen kapcsolatban voltak-e egymással a házasságkötésüket megelőzően.
A vizsgálatot elvégző algoritmus három lépésben hajtja végre a feladatot:
Megkeresi a vizsgált személyek közötti legrövidebb útvonalat. Két ember között ugyanis – különösen akkor, ha egy alapvetően endogám házasodási stratégiát folytató társadalmi csoport tagjairól van szó – többféle rokonsági kapcsolat is létezhet.
Ezt követően az algoritmus balról jobbra haladva végigmegy a kiválasztott útvonalon és megállapítja, hogy a soron következő csomópont milyen viszonyban van az azt megelőzővel: a felmenője (F), a leszármazottja (L) vagy a házastársa (H) annak.
Végül az imént megállapított betűket összeolvassa és értelmezi. A felismerés lényege itt az, hogy minden rokonsági-sógorsági viszonynak megfeleltethető egy-egy konkrét és egyedi betűkombináció. Két unokatestvér esetén például a közös pont a nagyszülő, vagyis a kapcsolat betűkombinációja az FFLL. Tehát két generációt lépünk felfelé (FF), majd kettőt lefelé (LL) a családfán. Ennek alapján az már most kijelenthető, hogy Wenckheim Krisztina és Frigyes nem unokatestvérek voltak, hiszen van egy további leszármazotti (L) kapcsolatunk. Az algoritmus ítélete szerint a kettőjük közötti rokonsági viszony a következő: “Wenckheim Krisztina unokatestvére fia Wenckheim Frigyes”.
A magyar köznyelvben nagyjából kéttucatnyi rokonsági és sógorsági viszonyra van önálló szavunk. Ezeket a nemi sajátosságokat is figyelembe véve képes felismerni és egymással kombinálni a fentebb említett publikáción alapuló algoritmus.
Felmerülhet persze a kérdés, hogy minek ehhez egy algoritmus? Hiszen Wenckheim Krisztina és Frigyes rokonsági kapcsolata egy családfáról is könnyen leolvasható lenne. Ez való igaz. Részemről azonban a tömeges és automatizált vizsgálatokon van a hangsúly. Azaz nemcsak kettő, hanem akárhányszor kettő embert meg tudunk vizsgálni ezzel a módszerrel. Több ezer személynél már egyáltalán nem elhanyagolható szempont ez.
A kastély vendégei
Mindezek után nézzük meg végre, hogy mit tudunk mondani a vendégek és a házigazdák kapcsolatáról! Van tehát 24166 látogatási eseményünk. Ezekre rászabadítjuk az imént bemutatott algoritmust, amely esetről-esetre haladva megállapítja, hogy az adott vendég milyen kapcsolatban van Wenckheim Frigyessel és Krisztinával.
Az algoritmust lefuttatva sokféle rokonsági-sógorsági viszonyt kapunk. Az áttekinthetőség kedvéért én öt kategóriába soroltam ezeket. A viszonyítási pontot minden esetben a házigazdák jelentik. Akkor került be egy látogató az adott kategóriába, ha legalább az egyikükkel a kérdéses kapcsolatban volt.
Felmenők: szülő.
Testvérek és családjuk: testvér, sógor, sógornő, unokaöcs, unokahúg.
Gyermekek és családjuk: gyermek, unoka, vej, meny, nászúr, nászasszony.
Távolabbi rokonok: akik nem tartoznak a fentiek közé.
Idegenek.
Wenckheim Frigyes és Krisztina vendégei az ókígyósi kastélyban (1879-1912)
A fenti ábra szerint a piros kategóriából, vagyis a házigazdák gyermekeinek szűkebb családjából került ki a vendégek közel fele. Ez azonban így önmagában megtévesztő képet ad a látogatók összetételéről. Sokkal árnyaltabban szemlélhetjük mindezt, ha az időtényezőt is figyelembe vesszük.
Wenckheim Frigyes és Krisztina vendégei az ókígyósi kastélyban (1879-1912)
Ezen a bar chart race típusú diagramon azt követhetjük nyomon, hogy az egyes kategóriákba tartozó vendégek kumulált száma hogyan alakult az idő előrehaladtával. Látható, hogy kezdetben a távolabbi rokonok és az idegenek versenyeztek egymással, a gyermekek és családjuk kategória ekkor még üres. Aztán az 1890-es évek közepén megváltozik valami. Felbukkannak a gyermekek, hamarosan az élre törnek, és a vizsgált időszak végére előáll az a helyzet, amit a fentebbi ábrán láthattunk.
Wenckheim Frigyes és Krisztina gyermekeinek és azok közvetlen családtagjainak aránya az ókígyósi kastély vendégei között (1879-1912)
Az időtényezőt is figyelembe véve tehát a gyermekek és családjuk kategória 46%-os részaránya úgy jön ki, hogy a vizsgált időszak első felében egyáltalán nincsenek jelen, a második felében viszont ők dominálják a látogatásokat.
Mi ennek az oka? Mi változott meg az 1890-es évek közepén?
A jelenség hátterében az áll, amit negatív oldalról, veszélyként interpretálva Kövér György fogalmazott meg a Hálózat & Hierarchia címmel tavaly megjelent Gazdaságtörténeti Évkönyv előszavában:
"A hálózatelemzésnek természetesen lehet olyan veszélye, hogy a benne szereplő kapcsolatokat a kutató statikusan kezeli, vagy az egyes alkotóelemek belépési és kilépési idejét nem tudja szétválogatni".
Azaz ha egyszer s mindenkorra adottnak veszünk egy hálózatot, az problémát jelenthet, mert a hálózatok sokszor nem ilyenek. Nem statikusak, hanem különböző tényezők hatására dinamikusan változnak.
A mi esetünkben a vizsgált kategóriák mozgása három tényezőre vezethető vissza:
A Wenckheimek genealógiai kapcsolathálójának átalakulása. Emberek születnek és meghalnak, közben házasságok köttetnek. Szemben a nyomtatásban megjelent családfákkal, a genealógiai kapcsolathálózatok a valóságban folyamatos és érdemi átalakulásban vannak.
Az egyes szereplők eredeti pozíciója idővel megváltozhat a hálózatban. Idegenekből rokonok, távolabbi rokonokból közelebbi családtagok válhatnak. Nem skatulyázhatjuk be az embereket az egyik vagy a másik kategóriába!
A Wenckheimek egyéb, nem genealógiai kapcsolathálózata is folyamatosan változik. A legkülönfélébb ismeretségek köttetnek meg és halnak el egy idő után. Ez hatással van az idegenek kategória mozgására.
Bár a harmadik pontban említettek sem kevésbé fontosak az előző kettőnél, de az ő vizsgálatához jelenleg nincsenek adataim. Ezért most az első két tényezőre hozok egy-egy konkrét példát.
A genealógiai kapcsolatháló átalakulása
Az alábbiakban a gyermekek és családjuk kategória példáján keresztül fogom bemutatni, hogy a genealógiai kapcsolatháló átalakulása hogyan dinamizálja a hálózatokat.
Wenckheim Frigyesnek és Krisztinának 1879-ben, az ókígyósi kastélyba való beköltözésük idején három gyermeke volt. A későbbiekben pedig további négy gyermekük született.
Wenckheim Frigyes és hét gyermeke 1894-ben (a kép forrása)
Önmagában véve a gyermekek szaporodása nincsen befolyással a látogatók számának alakulására, hiszen ők kezdetben nyilvánvalóan nem vendégek, hanem családtagok. Vendégek akkor és abban az esetben lesznek, ha megházasodnak.
Wenckheim Frigyes és Krisztina szűkebb családjának átalakulása (1879-1912)
A számunkra fontos 1879 és 1912 közötti időszakban a házaspár három gyermeke kötött házasságot. Elsőként Krisztina vonult oltárhoz gróf Széchényi Antallal 1895. január 22-én. Ők április végén már fel is tűnnek a vendégek között. Kezdetben egyedül, illetve néha Antal szüleivel, majd szépen sorban felbukkannak az időközben megszületett gyermekeik is. Lényegét tekintve ugyanez játszódott le a későbbiekben Friderika és Mária esküvője után. (A középső esküvő Ókígyóson volt, így az új házaspár már aznap a vendégek sorába lépett.)
Wenckheim Frigyes és Krisztina gyermekeinek és azok közvetlen családtagjainak jelenléte az ókígyósi kastély vendégei között (1879-1912)
Általánosságban véve elmondható tehát, hogy a genealógiai kapcsolatháló bővülése potenciális látogatókat generál. A fenti példában a házas gyermekek és az unokák jelenléte gyakorlatilag magától értetődőnek tűnik a vendégek között. Mindössze a két legkisebb unoka, Wenckheim Friderika (*1911) és Nádasdy Tamás (*1912) nem járt Ókígyóson a nagyszülőknél. A későbbiekben érdemes lenne megvizsgálni azt is, hogy a rokonságnak melyik szintje vagy foka az, ahol már szelektálódnak az emberek. Azaz hol jön el az a pont, ahol a genealógiai kapcsolathálózat bővülése nem konvertálódik automatikusan vendégséggé.
Mindemellett úgy sejtem, hogy földrajzi dimenziói is lehetnek ennek a dolognak. A három házas gyermek jelenlétének mintázatát elnézve egyértelműen látszik, hogy Wenckheim Mária és Nádasdy Tamás látogatta a legritkábban a szülőket. Ők ugyanis a Dunántúlon, a Fejér megyei Nádasdladányban éltek. Ugyanakkor a földrajzi dimenzió szépen kidomborodik Wenckheim Krisztina és Széchényi Antal esetében is. Ahogy látható, kezdetben ritkábban jöttek és hosszabb ideig maradtak, míg később gyakrabban látogatták ugyan a szülőket, de rövidebb ideig tartózkodtak Ókígyóson. Ennek hátterében az állhat, hogy eleinte az Arad vármegyei Borossebesen laktak, nagyjából 100 kilométerre Ókígyóstól. A vizsgált időszak végére azonban felépült a pósteleki kastélyuk, ami gyakorlatilag a szomszédban volt. (Az ábrán az alacsony felbontás miatt néhol összemosódnak az egymáshoz közeli látogatások, de ez a lényegen természetesen nem változtat.)
Az egyéni pozíció megváltozása
Ahogy fentebb már szó volt róla, az egyes kategóriák között elképzelhető az átjárás is. Most erre szeretnék egy példával szolgálni.
Az ifjabbik Wenckheim Krisztina későbbi férje, Széchényi Antal 1894 nyarán bukkant fel először az ókígyósi vendégkönyvben. A házigazdákkal ekkor is rokonságban állt ugyan, hiszen a korabeli főnemességen belül szegről-végről szinte mindenki rokona volt a másiknak. De ez a rokoni kapcsolat sokszor rettentően távoli és bonyolult volt. Az ennek megállapítására hivatott algoritmus szerint: “Wenckheim Frigyes nagybátyja apósa unokahúga unokája”, illetve “Wenckheim Krisztina unokatestvére apósa unokahúga unokája” volt Széchényi Antal. 1895. január 22-én azonban megtörtént az esküvő, és Széchényi Antal ezzel Wenckheim Frigyes és Krisztina vejévé változott. Azaz a távolabbi rokon kategóriájából átkerült a gyermekek családtagjai közé.
Az ifjabbik Wenckheim Krisztina és Széchényi Antal (a kép forrása)
Széchényi Antal jelenléte és státusa Wenckheim Frigyes és Krisztina vendégei között az ókígyósi kastélyban (1894-1912)
A fenti ábra szerint az algoritmusunk jól végezte a dolgát: felismerte, hogy a házasságkötéssel megváltozott Széchényi Antal pozíciója. Míg korábban távolabbi rokonként volt számon tartva, az esküvő után már a gyermekek családtagjainak kategóriáját gyarapította. (Az ábrát nem manuálisan színeztem ki kékre és pirosra! A besorolást az algoritmus végezte el.)
Ugyanakkor fontos azt is látni, hogy az egyéni pozíció megváltozásának háttérben a genealógiai kapcsolathálózat átalakulása áll. Míg korábban 10 vagy 11 lépés kellett ahhoz, hogy a legrövidebb úton eljussunk Wenckheim Frigyestől és Krisztinától Széchényi Antalig, addig ez a házasságkötéssel mindössze 2 lépésre rövidült!
Széchényi Antal és a házigazdák közötti legrövidebb útvonal a házasságkötés előtt
Széchényi Antal és a házigazdák közötti legrövidebb útvonal a házasságkötés után
Egyetlenegy kapcsolat létrejötte vagy megszűnése is elegendő lehet tehát ahhoz, hogy radikálisan megváltozzon egy hálózat felépítése. Úgy hiszem, a fenti példa elég szemléletesen rámutat arra, hogy a genealógiai kapcsolathálózatokat mindenképpen érdemes dinamikusan kezelni.
Mire jó mindez?
A blogposztom látszólag az ókígyósi Wenckheim-kastély vendégkönyvéről szólt. S valóban, a kutatás egyik vonulata ennek adatszerű feltárására irányul. E munkának jelenleg még nagyon az elején tartok, a fentiekben a kezdeti eredményeket mutattam be.
Az ókígyósi vendégkönyv mellett azonban legalább ennyire fontos számomra a nagyméretű, több tízezer csomópontból álló genealógiai kapcsolathálózatok elemzésének problémaköre is. Erre az igény már valamilyen szinten megfogalmazódott a hazai társadalomtörténészek körében, hiszen több olyan kezdeményezésről, kutatási projektről is tudni lehet, amely hasonló adatok gyűjtésével foglalkozik. Mivel ekkora adatmennyiség feltárása és elemzése manuálisan már nem elég hatékony, esetleg nem is lehetséges, így előbb-utóbb mindenhol el fog jönni az a pont, ahol a továbblépés érdekében automatizálni kell a feladatokat. A vendégkönyvtől elvonatkoztatva tehát a távlati célom az, hogy kidolgozzam a nagyméretű genealógiai hálózatok kezelésének módszertani és technikai hátterét. A most bemutatott forrás kiváló lehetőséget biztosít az ezekkel való kísérletezéshez.
Felhasznált irodalom és források (a szövegben belinkelt anyagokon kívül):