A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének településnevei mint adatok

A történelmi Magyarország emlékműve, vagy a magyarosítás szimbóluma? Ez a blogposzt nem erre a kérdésre keresi a választ. A rendelkezésre álló településnévi adatok feldolgozása és vizuális ábrázolása azonban hozzásegítheti az olvasót a saját válaszának megtalálásához.

A Parlament szomszédságában 2020. augusztus 20-án felavatott Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének oldalfalait az 1913-as helységnévtárban szereplő 12537 település gránitba vésett neve borítja. A trianoni béke aláírásának 100. évfordulójáról való megemlékezés ezen formája élénk visszahangra és vegyes fogadtatásra talált a történész szakmai körökben. A kritikus hangok szerint az említett forrásból származó településnevek szerepeltetése hiba volt, mivel azok jelentős részét nem sokkal korábban kreálták meg, sokszor erőszakosan elmagyarosítva a nemzetiségek által lakott vidékek helységeinek névanyagát. Vagyis egy olyan tendencia végterméke került felhasználásra, amely maga is hozzájárult a történelmi Magyarország felbomlásához. Ezzel szemben az emlékmű létrehozásában szakértőként közreműködő történészek, nem tagadva az említett magyarosító szándékok meglétét és káros következményeit, a kritikákra reflektálva inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy a helységnévtárak (és a jellegükben hasonló források) közül miért pont az 1913-as kiadásra esett a választás. A Trianon előtti idők utolsó helységnévtára ugyanis abból a szempontból mindenképpen úttörő kiadvány volt, hogy elsőként tette egyértelműen beazonosíthatóvá a településeket. Korábban a helységeknek nem volt hivatalosan elfogadott és kizárólagos neve. Ugyanazt a megnevezést egyszerre több település is viselhette, emellett egyazon településnek többféle elnevezése is használatban lehetett.

A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének egy részlete

A Nemzeti Összetartozás Emlékhelyének egy részlete (a kép forrása)

Ez egy olyan probléma, amely a gyakorlatban is érinti a települési adatokkal dolgozó történészeket. Tudniillik a feldolgozott forrásokban szereplő helységeket az adatok rögzítését megelőzően be kell valahogy azonosítani, ami sok esetben nem kevés utánajárást igényel. Ebben a blogposztban azt szeretném bemutatni, hogy a 19. század végi magyar településállomány nagyjából mekkora részét érintette az egyedi nevek hiánya, illetve mekkora változást okozott ebben az említett egységesítési folyamat. Végül kitérek arra is, hogy milyen online segédkönyvek állnak ezen a területen a történészek rendelkezésére.

Az Országos Községi Törzskönyvbizottság tevékenysége

Az 1867-es kiegyezés után Magyarországon is kiépülő modern polgári állam közigazgatásának, közlekedési, postai és távközlési infrastruktúrájának működtetésében a 19. század végére már érezhető nehézséget okozott a hazai településállomány rendezetlen és kaotikus elnevezési gyakorlata. A helyzet tisztázására irányuló kezdeményezés a Központi Statisztikai Hivatalból indult ki, amely 1895-ben felhatalmazást kapott a belügyminisztertől az Országos Községi Törzskönyvbizottság (a továbbiakban: OKTB) megszervezésének előkészítésére és a törvényi háttér kidolgozására.

Az OKTB munkáját a község- és egyéb helynevekről szóló 1898. évi IV. törvénycikk tette hivatalossá, amely rögtön az első paragrafusában leszögezte, hogy “Minden községnek csak egy hivatalos neve lehet.” A több névvel is rendelkező települések “hivatalos nevének kijelölése, azonos elnevezésű községeknek előnévvel vagy új névvel ellátása, újonnan alakuló községek elnevezése és a községek nevének megváltoztatása, nemkülönben a hivatalos községnevek helyesírásának megállapítása” a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. Az OKTB feladata a javaslattétel és az újonnan megállapított helységnevek nyilvántartásának naprakész vezetése. Végezetül a törvény kimondta azt is, hogy a közigazgatásban, a hivatalos iratokban, a tankönyveken és térképeken – azok nyelvére való tekintet nélkül – az OKTB által nyilvántartott megnevezések kötelezően használandók (szükség esetén a korábbi nevek zárójeles megemlítése mellett).

A törvényi felhatalmazás birtokában az OKTB plénuma 1899. február 26-án kezdte meg a tényleges munkát. Elsőként Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye névanyagát vették napirendre, míg utoljára Fogaras vármegye került sorra 1911. február 1-jén. Ekkor ezzel együtt még Árva, Beszterce-Naszód (a hivatalos lapban végül megjelent: 1912. júl. 5.), Brassó (1912. júl. 5.), Hunyad, Krassó-Szörény (1911.11.29.), Liptó, Nagy-Küküllő (1912. júl. 21.) és Szeben (1912. júl. 5.) helységneveinek hiányzott a belügyminiszteri jóváhagyása és kihirdetése. Az 1910. évi népszámlálás 1912 novemberére keltezett első kötetének, illetve az 1913. évi helységnévtár kiadásának idején tehát hátra volt még Árva, Fogaras, Hunyad és Liptó vármegye véglegesítése. Erre azonban már soha nem került sor.

Az OKTB névadási gyakorlatában megmutatkozó és a közigazgatási szempontokkal nehezen indokolható névmagyarosítási gyakorlatra számos szemléletes példát hoz a Nemzeti Összetartozás Emlékhelyével kapcsolatban korábban belinkelt, feledtébb kritikus állásponton lévő cikk. Én a továbbiakban az adatokkal dolgozó történész szemszögéből fogom áttekinteni ezt a problémát.

Módszertani megfontolások

Módszertani szempontból a blogposzt az egyes települések különböző időpontokból származó elnevezéseinek összehasonlításán alapul.

A felhasznált adatok egy részének forrása a GISta Hungarorum projekt oldala. A 8_MO_1865_1910_settlement.accdb adatbázis MAI_NEV_ES_ORSZAG táblájában megtaláljuk az 1910-es népszámlálásból (sajnos nem mindig betűhíven) átvett településneveket, a MO_1880_etnika_vallas_NEM ÖSSZEVONT táblában pedig az 1880-as elnevezéseket. Szintén ugyanebben az adatbázisban, a MO_1910_TER_LAK_ETN_telepulesek táblában szerepelnek az 1910-es cenzus etnikai – ténylegesen a hétköznapokban leggyakrabban és legszívesebben használt nyelvet firtató kérdésre adott válaszokat összegző – adatai is.

Ezek a nyilvánosan hozzáférhető adatok nem elegendőek a probléma bemutatásához. Hiszen az OKTB működését megelőző időszak vonatkozásában az egyik gond éppen az, hogy egy-egy helység több néven is ismeretes lehetett. Az 1880-as népszámlálás kötetei viszont mindössze egyet közölnek a lehetséges elnevezések közül. A vizsgálatba ezért bevontam Gyalay Mihály Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikonát is. E kézikönyv szócikkeit ugyan az 1910-es népszámlálásban szereplő településállomány adja, de nemcsak az aktuális – az OKTB által megállapított – neveket, hanem az egyéb ismert elnevezéseket is közli. A Gyalay-féle lexikon szócikkeit egy korábbi posztomban már összepárosítottam a GISta Hungarorum településeinek azonosítóival. Ezekből a szócikkekből szövegbányászati módszerrel nyertem ki az egyes helységek alternatív elnevezéseit.

A három forrás – az 1880-as és az 1910-es népszámlálás, valamint a Gyalay-féle lexikon – névanyagának egyesítésével létrehozott listán az 1910-ben létező 12542 település 75226 névvariánsa szerepel. Ez az adathalmaz azonban még nem alkalmas az elemzésre. Az egyezések és különbözőségek feltárásához ugyanis az kell, hogy a kétséget kizáróan azonos elnevezéseket lehetőség szerint egyforma, egymással betű szerint pontosan megegyező alakra hozzuk – egyébként a számítógép különbözőnek érzékeli őket. Az összevethetőség érdekében tehát a listán lévő nevek tisztításra szorulnak, melyet az alábbi elvek mentén végeztem el.

  • Az 1880-as népszámlálás eredeti kötetei és ennek alapján a GISta Hungarorum is a következő módon adja meg az összetett névvel rendelkező településeket, például: Apáti (Széplak-). Mivel ez a formátum a többi forrásunktól teljesen idegen, ezért az automatizált összehasonlításra alkalmatlan. Ebben az esetben a cél az, hogy az elő- vagy utótag, kikerülve a zárójelből, a településnév megfelelő oldalához csatlakozzon.

  • A településnevek rendezetlensége azok helyesírási gyakorlatában is megmutatkozott. Számtalan alkalommal találkozhatunk azzal, hogy ugyanaz az elnevezés hol így, hol úgy került leírásra, látszólagosan megnövelve ezzel az országban előforduló helységnevek számát. (A helyesírás egységesítését egyébként az OKTB is fontosnak szempontnak tekintette.) Az összes anomália kiküszöbölésére nem vállalkozhattam, de a legfeltűnőbb problémákat talán sikerült orvosolni a következőkkel: a) Minden elnevezést csupa kisbetűssé konvertáltam. b) Az összetett településnevekből eltávolítottam a kötőjeleket. c) Az esetlegesen különírt (kötőjel nélkül szereplő) szent, alsó, felső, kis és nagy előtagok után eltávolítottam a szóközt. d) A cz-t c-re cseréltem. e) A szó végi th-t t-re változtattam, az apáth, horváth, németh és tóth előfordulásoknál a nevek belsejében is. f) A szó végi gh-t g-re változtattam, a bodrogh, vágh, beregh, ördögh, melegh előfordulásoknál a nevek belsejében is. g) A mai helyesírásnak megfelelően átírtam az allja/allya/alya, bessenyő, dorff, fejér, hutta, saar/saár/sáár, saag/saág/sáág, szentivány, szentmártony, szöllő/szőllő szövegrészeket. h) A hosszú magánhangzókat egységesen rövidre konvertáltam. Mindezeken túl az ötnél többször előforduló névalakokat egyenként is áttekintettem az esetleges további azonosságok felderítése érdekében.

  • Részint az eredeti források egyesítéséből adódóan, részint pedig a fenti korrekciókból fakadóan egy-egy településhez több olyan név is csatlakozhat, amely egyébként betűhív módon azonos. Ezeket a duplumokat eltávolítottam.

A fentebb említett a változtatásokat elvégezve a listámon végül 38493 különböző névalak maradt.

A településnevek gyakorisága az OKTB működése előtt

Az alapvető és a helységnevek rendezésére indokot szolgáltató probléma tehát a 19. század végén az volt, hogy ugyanannak a településnek több, egymással párhuzamosan használt, jogi szempontból azonban hivatalosnak nem számító elnevezése is lehetett, továbbá ugyanazt az elnevezést egyszerre több település is használhatta az országban. Ez a két szempont kombinálódhatott is egymással, tovább nehezítve a településállományban való eligazodást.

Az első esetet tekintve a 12542 településből mindössze 1760 olyan találtam, amelynek csupán egyetlen ismert neve volt, ellenben majdnem ugyanennyi helység ötnél is több névvel bírt. Ezek a többes elnevezések nem feltétlenül voltak gyökeresen különbözőek, sokszor mindössze pár betűben tértek el egymástól, a névvariációkban pedig a magyar mellett vagy helyett a nemzetiségi elnevezések is helyet kaphattak.

Ha az összegyűjtött településnevek felől közelítjük meg a kérdést, akkor a 38493 variáns döntő többsége, 35800 név mindössze egy-egy helységhez kötődik, máshol nem fordul elő. A maradék 2693 elnevezésnek viszont több gazdája is volt, vagyis ezek a településnevek nem egyediek. Itt a lista élén az Újfalu áll, amelyet – így, önálló alakban – országszerte 32 különböző helység viselt. Az alábbi ábrán azt a 108 konkrét településnevet tüntettem fel, amelyek előfordulási gyakorisága ötnél nagyobb volt. A csempék színe, a jelkulcsnak megfelelően, a darabszámot jelenti az egyes vármegyéken belül.

Az ötnél többször előforduló településnevek a törzskönyvezést megelőzően

Az ötnél többször előforduló településnevek a törzskönyvezést megelőzően (kattintásra nagyítható)

A nagyszámú egyforma név önmagában is megnehezítheti az érintett települések beazonosítását. Nem mindegy ugyanakkor, hogy ezek hol helyezkednek el az országon belül. A feldolgozandó forrásokban rendszerint találunk valami támpontot arra nézve, hogy hozzávetőlegesen merrefelé kell keresnünk őket. Azaz ha szerencsénk van, a célterülettől távol fekvő vármegyék azonos nevű települései eleve kizárhatók. A fenti ábra tanúsága szerint azonban előfordulhat olyan eset is, amikor vármegyén belül találunk több, egyforma nevet viselő helységet. Érdemes tehát ennek mértékét is megnéznünk.

Nem egyedi elnevezésű települések száma és aránya az egyes vármegyéken belül a törzskönyvezést megelőzően

Nem egyedi elnevezésű települések száma és aránya az egyes vármegyéken belül a törzskönyvezést megelőzően (kattintásra nagyítható)

Az ábra szerint ez a jelenség 53 vármegyét érintett. Ha az egyedi névvel helyi szinten nem rendelkező települések abszolút számát tekintjük, akkor 20-nál többet 17 vármegyében találunk. Az élen Vas vármegye áll 86 helységgel. Ha viszont az összes településhez viszonyított arányt nézzük, akkor ez 12 vármegyében volt 10%-nál nagyobb és Trencsén vezeti sort 19,25%-kal.

A fenti számok tükrében ahhoz semmiképpen sem férhet kétség, hogy a településnevek rendbetétele indokolt volt a 19. század végén. Az persze már más kérdés, hogy ezt a valóságban milyen mögöttes szándékok mentén hajtották végre.

Megváltozott nevű települések

Az OKTB működése nyomán bekövetkezett változások szemléltetésére ugyancsak alkalmasak az adataink. Az alábbi térkép hátterét az 1910-es népszámlálás anyanyelvi adatai szolgáltatják. A magyarok arányát a települések WGS 84 koordinátái alapján Voronoj-cellákat képezve vetítettem rá a vármegyei alaptérképre. A települések elnevezését az 1880-as és az 1910-es népszámlálásban szereplő nevek alapján hasonlítottam össze egymással, miután a fentebb kifejtett elvek szerint egységesítettem a helyesírásukat. (Az összehasonlítást természetesen csak annál a 12391 településnél lehetett elvégezni, amely mindkét időpontban létezett.) A változás mértékét tekintve három kategóriába soroltam a településeket:

  1. Korrigáltnak akkor tekintettem a nevet, ha az 1880-as elnevezés részét képezte az 1910-es névnek, illetve fordítva. Ebben az esetben tehát arról van szó, hogy valamilyen megkülönböztető jelzőt adtak a település eredeti nevéhez, vagy jóval ritkábban elvettek valamit abból.

  2. Az új név kategóriájába akkor került egy település, ha más jellegű változás történt.

  3. Egyébként pedig az is előfordulhatott, hogy a két név megegyezett egymással. Egyezőnek akkor tekintettem a neveket, ha maximum egy karakternyi különbség volt közöttük. (A korábban elmondottakból önként adódik, hogy a kötőjeles írásmód elhagyását és a helyesírás megváltoztatását nem tekintettem változásnak.)

Megváltozott nevű települések Magyarországon az 1880-as és az 1910-es népszámlálás adatainak összehasonlítása alapján

Megváltozott nevű települések Magyarországon az 1880-as és az 1910-es népszámlálás adatainak összehasonlítása alapján (kattintásra nagyítható)

A 12391 releváns településből 7639-nél (61,6%) ugyanaz a név szerepelt az 1910-es népszámlálásban, mint az 1880-asban. Ezeknél tehát minden maradt a régiben. A helyzetet azonban árnyalja az a tény, hogy az 1880-as népszámlálás helynévanyaga – hivatalos elnevezések hiányában – egy szubjektív szerkesztői döntés eredményét tükrözi. A kötetbe bekerült településnevek nem feltétlenül egyeztek meg a helyi (nemzetiségi) lakosság többsége által ismert, elfogadott és a mindennapokban használt elnevezéssel. Ahol ez valóban így volt, ott a végül hivatalossá tett magyaros hangzású régi-új helységnév lényegében névváltoztatást jelentett, noha az adataink alapján ez láthatatlan maradt. Azaz bizonyos területeken – például az erdélyi vármegyék románok és szászok lakta vidékein – a településnevek magyarosítása a népszámlálás hivatalos kiadványa szerint 1880-ra már lezajlott. Itt később az OKTB csak legitimálta ezt az állapotot. Mindemellett korrigált névvel 1831 (14,8%), míg teljesen új névvel 2921 (23,6%) helységnél találkozhatunk az országban.

A változások mértékét a magyarok etnikai arányával összevetve nem kell kizárólag a szemünkre hagyatkoznunk. A statisztika ebben az esetben azt mutatja, hogy az új nevet kapott településeken a magyarok arányának mediánja mindössze 1,9% volt, vagyis a kérdéses helységek felében ennél kisebb arányban éltek. Ez elég beszédes adat. A nem változó településneveknél 33,2%, míg a korrigált neveknél 41,3% a magyar lakosság arányának mediánja.

Végezetül ismételten hangsúlyozni szeretném, hogy a fentiekben közölt számok nagyban függenek a településnevek írásmódjától. Ezt, amennyire lehetett, igyekeztem egységesíteni. Az összehasonlítások, kimutatások és vizualizációk azonban automatizáltan készültek, így az esetleges anomáliák egyedi feltárásáról és javításáról nem lehetett szó. Az összkép megfelel a valóságnak, de a részletek nem feltétlenül tekinthetők pontosnak.

A települések beazonosításához használható online segédkönyvek

Az elmondottak alapján bizonyára nem okoz meglepetést senkinek, hogy a forrásokban szereplő települések megtalálása sokszor komoly kihívás elé állítja a történészeket. A bizonytalan településnevek beazonosítására több segédkönyv is rendelkezésre áll. Mivel egy nagyobb volumenű adatrögzítés során nem életszerű, hogy papír alapú könyveket lapozgassunk, ezért itt a digitálisan elérhető és kereshető alapműveket említem meg.

  • A legújabb és talán legteljesebb munka Lelkes György Magyar helységnév-azonosító szótára, amelynek harmadik, javított kiadása 2011-ben jelent meg. Ennek első kiadása (1992) online elérhető a Szaktárs-on a Balassi Kiadó könyvei között. Ehhez azonban sajnos kizárólag intézményi előfizetéssel lehet hozzáférni.

  • Hasonlóan részletes és többféle digitális verzióban is hozzáférhető munka Gyalay Mihály Magyar igazgatástörténeti helységnévlexikonának második kiadása (1997). Ennek használati értékét nagyban növeli, hogy nemcsak a települések neve, hanem a külterületi lakóhelyek, puszták, majorok stb. elnevezése is közlésre kerül. Eredetileg CD-ROM-on jelentette meg az Arcanum, amit manapság már nem forgalmaznak. A tartalom azonban szabadon hozzáférhető az Arcanum Kézikönyvtár oldalán. A munka kétrétegű PDF-formátumban is elérhető az ADT-n.

  • Az eddigieknél bizonyos szempontból többet nyújtanak a Borovszky Samu-féle Magyarország vármegyéi és városai sorozat kötetei, amelyek rendszerint tartalmazzák a helybéli községek részletesebb bemutatását is. Ezekben a leírásokban olyan információkat találhatunk az adott településről, amelyek túlmutatnak a helységnévlexikonok tárgykörén és elősegíthetik azok beazonosítását. Ez annak idején ugyancsak megjelent CD-ROM-on, majd felkerült az Arcanum Kézikönyvtárba és szintén elérhető kétrétegű PDF-formátumban az ADT-n is. Létezik továbbá egy MEK-es kiadása is, amelynek az az előnye az eddigiekkel szemben, hogy egy oldalon hozza le az adott vármegye összes településének leírását.

  • Végül megemlíthető még, hogy bár a közölt információk tekintetében már az 1851-es megjelenése idején is részben elavult volt, de időnként azért célravezető lehet Fényes Elek Magyarország geographiai szótára című munkája is. Ezt egyrészt az Arcanum Kézikönyvtárban lehet elérni, kétrétegű PDF-ben pedig az Österreichische Nationalbibliothek digitális könyvtárában.


comments powered by Disqus